Kövess minket
https://hu.impreunapentruromania.ro/wp-content/uploads/2018/07/Întrebăm-România-Împreună.jpg

RO+ Hírek

Dacian Cioloș a kreatív ipar képviselőivel találkozott Brassóban: Ha azt akarjuk, hogy Románia fejlődjön, vissza kell nyernünk önazonosságunkat

FOTO Steluța Popescu

E gondolat körül folyt a vita Brassóban, a kreatív ipar első központjában, a volt cipőgyár csarnokában, ahol a Románia Együtt Mozgalom (RO+) alapítója, Dacian Cioloș, és Oana Bogdan, a RO+ társalapítója egy órán keresztül tárgyalt a kreatív ipar több mint 30 képviselőjével.

„2016-ban fedeztem fel a kreatív ipart és az alkotókat, amikor kormányon voltam; azelőtt nem tudtam, hogy Romániában is léteznek, és nem tudtam elképzelni az itt tapasztalt pezsgést. Azóta fokozatosan beleszerettem ebbe a világba, mert normális emberekre akadtam, akik megengedik maguknak, hogy szabadon gondolkodjanak, és esélyt adnak maguknak arra, hogy meg is valósítsák azt, amit elgondoltak. Pontosan ez az, ami nagyon hiányzik nekünk Romániában: hogy az emberek merjenek gondolkodni, merjék megtervezni és megvalósítani álmaikat. Amióta az országot járom, ellátogatok az ilyen helyekre, amelyek inspirálóan hatnak rám, és ahol egy olyan társadalom, egy olyan szociális közeg kisebb léptékű mintáját látom, amely képes Romániát átalakítani. Ezért érdekes látni, miként működnek társadalmi szempontból ezek a központok, és hogyan terjeszthetjük ki ezt a munkamódszert a társadalomban, nagyobb léptékben. A kezdeményezés társadalmi vonatkozásán túl van egy jelentős gazdasági komponens is, amelyben jövőt látok Románia számára, mert olyan területről van szó, ahol kevés forrással jelentős többletérték keletkezik”, mondta Dacian Cioloș a beszélgetés kezdetén.

A RO+ alapítója kiemelte, hogy Románia vissza tudná szerezni identitását, ha összekapcsolná a hagyományt és a kreativitást; ez politikai programja egyik központi gondolata is: „Ha azt akarjuk, hogy Románia fejlődjön, a romániai lakosságnak vissza kellene szereznie önbizalmát, le kellene küzdenie komplexusait, és ehhez vissza kellene nyernie önazonosságát. Úgy gondolom, hogy ha megtaláljuk a módját, hogy felhasználjuk és értékesítsük a hagyományokat, azok forrását, áthidalhatjuk a társadalmat megosztó szakadékot […]. Úgy gondolom, hogy az olyan emberek, mint ti, jelentős mértékben járulhatnak hozzá a szemléletváltáshoz, a mentalitás fejlődéséhez a társadalomban, egyszerűen azzal, amit tesztek. Lényeges a vidékkel való kapcsolat”.

A kreatív ipar képviselői felvetették legnagyobb nehézségeiket, amelyekkel ezen a területen dolgozva szembesültek: az egyéni rendezvények megszervezésének nehézsége, a terület professzionalizálódásának kérdése, a munkahely teremtés, a nemzeti öntudat hiánya, amikor romániai termékekről van szó. Elégedetlenségük fő oka az volt, hogy a lakosság nem érdeklődik a kultúra iránt, és ez a hiányos oktatási rendszernek tulajdonítható, amely nem bátorítja a diákokat a kultúra fogyasztására.

„Olyan hidakat kell kiépíteni, amelyek a kreatív termékeket eljuttathatják a közönséghez. Úgy tűnik, hogy nem rendelkezünk még ezzel a kultúrával. Még mindig a külföldön gyártott termékeket keressük. Úgy gondolom, hogy tudatos kampányokat kellene rendezni azon helyi termékek fogyasztására, amelyeket ezek az emberek állították elő. Soha nem tudtam megélni csupán egy Romániában gyártott termék tervezéséből, mindig kellett egy második munkahely is. Minden, hogy úgy mondjam… hobby- szerű, de ebből nem tudunk megélni. Érdemes lenne tudatosítani a hazai termékek minőségét”, mondta a vita egyik résztvevője.

Válaszában Dacian Cioloș elmondta a jelenlevőknek, hogy a kulturális identitás trendje egyre erősebb Európában, nem csak Nyugaton, hanem Kelet-Európában is: „Én ezt főleg élelmiszeripari vonatkozásban tapasztaltam. Van a kelet-európai társadalomnak egy olyan rétege, amely tudni akarja, honnan származnak a fogyasztott termékek, mennyire egészségesek, és főleg, milyen hagyományokhoz kapcsolódnak. Az Európai Bizottságban végeztünk néhány szociológiai felmérést, és arra a következtetésre jutottunk, hogy egyes EU-országokban a szimbolikus értéket, a termék szimbolikus minőségét többre tartják, mint az egészségügyi szempontokat.  Hiszem, hogy igaz, amit önök mondanak, hogy az önazonosság művelése, többek között a kreatív iparágak révén társadalmi szempontból is sokat segíthet. Azzal is egyetértek, hogy az állam is nagyon sokat segíthetne. Pénzt fektetni az ilyen kampányokba sokkal többet jelentene, mint Románia népszerűsítésének számtalan külföldi kampánya; az ilyen kampánynak sokkal több értelme és tartalma lenne, mint akármilyen levélnek [célzás a Turisztikai Hatóság rendkívül költséges 2013-as turisztikai kampányára, amelynek a levél volt az emblémája; szerk.]”.

A kreatív ipar képviselői másik problémát is felvetettek, a kulturális nevelés hiányát: „Mi nem vagyunk kultúra-fogyasztók. Hiányoznak hozzá az alapok. A rendszer a gyermekek szempontjából teljesen túlhaladott, teljesen meg kell reformálni. Hogyan válhatnának kultúra fogyasztókká, ha az iskolában nem motiváltak? Be kell vezetni egy olyan oktatási rendszert, amely a gyermeket arra készteti, hogy akarjon kultúrát fogyasztani, és be kell fektetni a kultúrába. Ha nem fektetsz be ebbe, nem neveled a lakosságot”.

Dacian Cioloș azt is kiemelte, hogy a romániai mentalitás helytelenül alakult, mert csak az elődök tevékenységének méltatására irányult, de nem szorgalmazta a jelen felvállalását. „Minket arra tanítottak, hogy büszkék legyünk arra, amit mások tettek, nem arra, amit mi teszünk. Hiányzik a felvállalás kultúrája, annak a felvállalása, akik vagyunk. Gyakran hallom az utcán: «Cioloș úr, mikor csinál már valamit?! Szabadítson meg ezektől a gazemberektől!» vagy másoktól: «Mivel tud meggyőzni arról, hogy maradjak az országban?» Én erre azt válaszolom: «Hogyan tud meggyőzni arról, hogy bevállaljam?». Ha létezik elköteleződés, ha van egy csoport, egy kritikus tömeg, olyan emberek, akik határozottan felvállalják saját magukat, akkor nem kell minden este a TV előtt ülnünk, mert az olyan, mint a [mesebeli], sórög [amelyet tétlenül nézünk, mint potenciális veszélyt, de nem teszünk semmit, hogy eltávolítsuk; ld. Ion Creanga meséjét; szerk.]. Hát ezt jelenti a felvállalás kultúrája”, mondta Dacian Cioloș.

A beszélgetés végén, a Románia Együtt Mozgalom (RO+) alapítója azt üzente a résztvevőknek, hogy az állam reformja szabadon gondolkodó, kezdeményező személyektől kellene kiinduljon.

„Olyan emberként, aki egy évig a kormány élén álltam, állíthatom önök előtt, hogy az állam megreformálásnak legfontosabb eszközei éppen ezek a nemkormányzati szervezetek, amelyek projekteket dolgoznak ki, és amelyek sikert értek el, ha kisebb fokon is; nem a nagyságrend számít, hanem a projekt sikere és a képesség, hogy a továbbiakban építsünk erre a sikerre. A mi szempontunkból az állam megreformálását a társadalom fogja véghez vinni, amely újjáépíti magát, amely az állam fejlődésével párhuzamosan újjáépítette magát. Egyértelmű összefüggés van a kultúra, az oktatás, a gazdaság és a társadalom között, és azért van itt minden együtt. Amikor a gazdasági fejlődésre tekintünk, egyszersmind figyelembe kell vennünk az oktatást és a nem kormányzati közeget. Az oktatásban szükség van a kreativitásra. Az oktatás reformja nem csak az oktatási törvény megváltoztatásával következik be, hanem kellenek az olyan emberek, akik új szellemet hoznak az oktatásba, és ezek az emberek a sablonmentes gondolkodást testesítik meg”, tette hozzá Dacian Cioloș.

(ford. Zamfir Korinna)